Látszott rajta, hogy valamikor régen kézzel készült, a fa csapolások egyenetlenségei különös bájjal ruházták fel, de már színe menthetetlennek tűnt.  A teteje mindenesetre az volt, teljesen feláztatta az eső, amely több éven keresztül érte.

Mielőtt teljesen szétesett volna, igyekeztem megmenteni, az eredeti festék szinte teljesen lekopott már, még látszott, hogy igazi retro sárga színe volt.

Mivel a fa csapolásnál nincs két egyforma, nagyon fontos volt, hogy amikor szétszedem, tudjam, melyik darab hova tartozik, szépen sorban haladtam.

Az oldala teljesen ki volt dőlve, a sarkok és az illesztések kissé eldeformálódtak, ezért a csiszolás után egy kis faragasztóval segítettem az összetartozást. Szorítóval finoman összefogtam, amíg a ragasztó tökéletesen meg nem kötött. Nem lett tökéletes az illeszkedés, de ettől lett tökéletesen tökéletlen számomra.

Mivel nem a házon belül szeretném használni, ezért olyan lazúr festéket választottam a festéshez, ami ellenáll az időjárásnak.

A faanyag az idő és a sok viszontagság miatt már nem volt túl szép, illetve a teraszhoz is a fehér szín illett, ezért a választásom a PPG Trilak Lazurán Aqua Favédő lazúr 3in1 vizes vékonylazúr fehér színére esett.

Az összeragasztott doboz belső felén kezdtem el a festést, alulról haladtam felfelé. Ezután kívülről festettem, majd a doboz alját sem felejtettem ki. Már az első réteg is egész jól fedett, szálirányban egyenletes vastagságban festettem. A fa itta magába a vizes bázisú lazúrt, a festett réteg száradási ideje 2 óra volt.

Ez alatt az idő alatt el tudtam gondolkodni azon, hogy mivel is fogom dekorálni a dobozt. Tulajdonképpen rövid idő alatt eldöntöttem, hogy semmivel. Ennek a doboznak a kézzel készült csapolás, a szabálytalan illesztések a legszebb részei, semmivel nem akarom eltakarni, leginkább csak kiemelni.

Még egy réteg Lazurán festék került fel a dobozra, amely már tökéletesen fedett. A sarkokon és az éleken száradás után kissé visszacsiszoltam, hogy ne legyen tökéletes a fedés és a fa erezete és a csapolások is jobban látszódjanak.

A dobozban sok-sok apróság kapott helyet, a teteje pedig egy nagy méretű vágódeszka lett, amelyet natúr színben hagytam meg.

Most lerakó asztalként hasznosul és imádom. Leginkább annak örülök, hogy sikerült megmenteni és újabb esélyt adni neki.

A munka után pedig jár egy kis pihenés, az asztalkát mégiscsak ki kell próbálni, jelentem tökéletesen működik!

Írta: Molnár Melinda – kerteshazmagazin.hu